A barátság napja  

Az eredmények és a sikerek mindig csak másokkal megosztva igazán jók - szögezte le Pergel István, a Diósjenői Vadásztársaság elnöke (Nógrád megye) a három éve minden évben az erdei környezetben megrendezett látványos trófea-bemutatójuk megnyitó beszédében, Diósjenőn, október 10-ikén. Sikerült ugyanis egyfajta hagyománnyá tenni ezt a jeles napot, amikor egy jól megrendezett „mini vadásznap" keretében a vadásztársaság vezetősége és tagjai vendégül látják a szomszédos társaságok tagjait, a földtulajdonosokat, a családtagokat, a barátokat, a velük együttműködő bérkilövő vadászokat és mindenkit, aki a kötetlenül vidám és szívélyes baráti társaságban szeretné eltölteni a napját. Hasonló ehhez a már évtizedes múltú „Vadkarácsony" ünnepségük is, amelyet minden évben a szeretet ünnepe előtti napon tartanak.

A méltó körülmények között kiállított trófeák bemutatásával lehetett újból felidézni az izgalmas vadászélményeket, gratulálni a szerencséseknek, mustrálgatni, tanulmányozni a környékbeli erdők-mezők ajándékait, amelyekért egész éven át keményen megdolgoztak. Erről persze már Marton Zoltán vadászmester és Drajkó Csaba hivatásos vadász adott részletes és szakszerű beszámolót, azaz ilyen módon sikerült beavatniuk a megjelenteket a helyi vadgazdálkodói munka rejtelmeibe. Annál is inkább, mert ennek során nem csak a vadászok, hanem még a kívülállók számára is napnál világosabban kiderülhetett, hogy a bemutatott „ajándékok" korántsem csak úgy az ölükbe pottyantak, hanem sok-sok szorgos munka, és tömérdek álmatlan éjszaka eredményezte a látottakat. Az sem titok, hogy a diósjenői vadászok ugyancsak megjárták a „hadak útját" a vadászterület kialakítása körüli herce-hurca, az adok-kapok évekig tartott, mire sikerült mindenkivel - a jóbarátokkal és az úgynevezett ellenérdekelt felekkel is - végre egyezségre jutniuk. Ma a több mint 4000 hektáros vadászterületen egy Kft. keretében gazdálkodnak, s a megkötött bölcs kompromisszumok eredménye az, hogy a vadásztársaság így a terület felén gyakorolhatja a vadászati jogot. Az éves terítékük 25 bika, 25 bak - amelyek között számos érmes is akad - 70-80 tarvad, 100 vaddisznó, valamint a néhány apróvadas társas vadászat szerény eredménye. Húsz hektár vadföldet művelnek, kiválóan épített és karbantartott vadászati berendezésekkel rendelkeznek, a társaság tagjai a bérkilövők segítségével a veszélyeztetett idő¬szakban minden lehetőt megtesznek a vadkárok elhárításáért, ami valójában a feltétele a gazdákkal kialakult felhőtlen kapcsolatnak. Ezen az éves nyílt napon, a kapcsolatteremtő és - divatos szóval - „csapatépítő tréningen" mindenki jól érezte magát, mert tevékeny részesévé vált a vadászörömöknek, sikereknek, s amelyre a koronát a felállított sátrak mellett rotyogó bográcsok feltálalt ínyencségei tették fel, minden kétséget kizáróan. Az őszi erdő színpompája és lenyűgöző szépsége adott mindezekhez méltó díszletet. Bízvást lehet arra számítani, hogy a régi barátságok tovább mélyültek és - természetesen - újak is születtek. Végülis - bárki, bármit is mond - a vadászat nem a valami manapság kórságként terjedő „másról", hanem valójában éppen ilyenekről szól.

Homonnay Zsombor

Látogatóban a Diósjenői Vadásztársaság hagyományos trófeaszemléjén

Együtt - egymásért

„Egyedül nem érdemes örülni!" Ezzel a mondattal kezdte beszédét Pergel István elnök, a Diósjenői Vadásztársaság trófeaszemléjének megnyitó ünnepségén, október 10-én. Idén harmadik alkalommal mutatták be egymásnak és az érdeklődőknek, valamint a meghívott vendégeknek az adott idényben zsákmányolt trófeáikat a 2000 hektáron gazdálkodó társaság tagjai.

A kiállított agancsok és agyarak mind arról tanúskodtak, hogy komoly szakmai munka folyik a területen. Persze, a válogató vadászat és a tagok hozzáértése önmagában még nem szavatolná a helyi viszonyok között kiugrónak tekinthető trófeaminőséget. Ahhoz megfelelő élőhely is kell...

Mondhatni, szerencsés adottságokkal rendelkeznek, hiszen nyugatról az Ipolyerdő Zrt.-vel határosak, s az erdőgazdaság területe kiváló vadkamrát jelent, ahonnan rendszeresen érkezik az utánpótlás, legyen szó gímszarvasról vagy vaddisznóról. A természetes vízellátottság ugyancsak hozzájárul ahhoz, hogy a vad megmarad a vadásztársaság területén. Még a legnagyobb aszályban sem kellett mesterséges vízpótlásról gondoskodni. Az erdősültség 30 százalék fölött van, az összesen 700 hektár erdőnek mintegy a fele fiatalos. Ez persze jelentős vadkár-kockázatot rejt magában, de a kemencei erdészettel ápolt, felhőtlennek nevezhető kapcsolat révén mindig találnak kompromisszumos megoldást.
Jó élőhely ide, mozaikosság oda, a vad „komfortérzetét" és az állomány minőségének fejlődését biztosítandó 20 hektár vadföldet is művelnek, melybe zabot, kopasz búzát és kukoricát vetnek.

Az éves tervben 21 gímbika és 60 tarvad, 25 bak, 50 suta, valamint 100 vaddisznó szerepel. A muflon csak váltóvad, egy fiatal, egy középkorú, valamint egy idős kos és három muflon tarvad elejtésére azonban van lehetőség.

Vaddisznóhajtást és terelővadászatot nem rendeznek, apróvadra azonban tartanak társas vadászatokat, ám a bokrászásokon nem a teríték nagysága a lényeg...

Itt mindent a harminchárom, zömében földtulajdonosokból álló tagság lő, nem adnak el egyetlen vadat sem. Mindenki kétévente ejthet el őzbakot vagy gímbikát.

A területen 100 les, 30 szóró, valamint hat automata etető található. Magánszóró nincs, bárki bárhová beiratkozhat. A beiratkozás 12 órától lehetséges, ám bőgés idején először csak a bika-engedélyes tagok „foglalhatnak területet", a többieknek csupán 17 órától van lehetőségük erre. Május 1-jétől erdőben nem vadásznak, augusztus végéig kizárólag a vadkár-veszélyes területrészekre szabad kiülni.

Szánóczki László titkár, Pergel István elnök, Marton Zoltán vadászmester és Horváth Imre gazdasági felelős

S hogy minderről a saját szemével is meggyőződhessen a látogató, csaptunk egy kört a területen Marton Zoltán vadászmesterrel és Drajkó Csaba hivatásos vadásszal. Miközben a vadgazdálkodásról és a pezsgő társasági életről beszélgettünk, alaposan szemügyre vehettem a példásan karbantartott cserkelőutakat, nyiladékokat, leseket. Egyáltalán nem éreztem azonban, hogy amolyan Potemkin-falu jelleggel kozmetikázott részeken járnánk. Rend honolt mindenütt. Látszik, hogy mindennek van gazdája, mindenki tudja a dolgát, azt csinálja, amihez ért és egyben érzi a saját felelősségét is. Csak így működik, nem szólunk bele a másik dolgába - állítják kísérőim, hozzátéve, hogy a pénzügyek a gazdasági felelős hatáskörbe tartoznak, a szakmai munka irányítása a vadászmester kompetenciája, a gyakorlati oldallal a vadőr foglalkozik, a „suszter tehát mindvégig megmarad a kaptafánál"...

Kérdésemre, hogy hogyan lehet kétezer hektáron a vadászati jogot gyakorolni, Szánóczki László titkár a következőt felelte: - A miénk és egy másik vadásztársaság 2-2 ezer hektáron, egymástól függetlenül, egy Kft. égisze alatt gazdálkodik. A bejegyzett jogosult a gazdasági társaság, mely bérbe adja a két Vt.-nek a vadászat lehetőségét.

A trófeaszemlének, azon túl, hogy lehel belőle tanulni, közösségformáló szerepe is van. A vadásztársak egymás történetéi türelmesen végighallgatva mesélik el a; elejtés körülményeit.

Az agancsbemutató közös ebéddel zárult A máshol oly gyakran tapasztalható széthúzás helyett itt igazi csapatszellem uralkodik. A legfontosabb számukra a barátság melynek ékes példája, hogy tudnak örülni egymás sikerének. A sikerhez vezető ú' azonban a közös célok mentén folyó munka a vadásztársak feltétlen tisztelete - és nem utolsó sorban a vadászat szeretete.

Wallendums Péter